A Szegedi Vasúttörténeti Alapítvány szentesi gépészeti gyűjteményében kiállításra került a Szentesi Vasutas SC –és így a Természetjáró Szakosztály néhány fali fénykép gyűjteménye.
Ezzel párhuzamosan a VTSZ vezetősége 2025 évben a Szakosztályunknak ítélte a Trencséni vándorserleget.
Ennek próbáltunk kialakítani a Valkai teremben egy méltó emlék helyet.
A vándorserleg mellett helyet kapott Zsiga bácsi életrajza, a Kéktúrázás rövid története, és a Zsiga bácsi által írt-szerkesztett tankönyvek. Kiállításra került a 2022-ben Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomáson felavatott emléktábla és még néhány fotó, illetve egy 2024 évi vasutas magazin Honvári Teréziáról, és a MÁV VSC Természetjáró Szakosztályáról írt cikkel.
Természetesen 2026 novembere- a serleg új „tulajdonosának” történő átadása után is megmarad az emlékhely.
Ráfli Imre (Szentesi VSC, VTSZ programfelelős alelnök)
Laudáció Trencséni Zsigmondról
A MÁV Tervező Intézet 4. Gép- és Felsővezeték Tervező Iroda korábbi vezetője, Trencséni Zsigmond 1922. március 9-én, Hajdú-Bihar megyében, egy mesebeli kis faluban, a Berettyó parti Hencidán született.
Később szüleivel Debrecenbe költöztek, ahol iskolai tanulmányait végezte, és a debreceni fűtőházban lett esztergályos tanuló. Az esztergapad mellett készült az érettségire és a Műszaki Egyetemi felvételire. Gépészmérnökként végzett 1950-ben, vasúti ösztöndíjasként, de már az egyetem mellett is dolgozott az Északi Járműjavítóban. Így lett első és egyetlen munkahelye a Magyar Államvasutak.
1952-től a MÁV Vezérigazgatóság Gépészeti Szakosztályán tevékenykedett,
1954-ben került a MÁV Tervező Intézetébe,
1956-ban lett a 41. osztály vezetője.
1961 és 1982-es nyugdíjazása között a MÁVTI 4. Gép- és Felsővezeték Tervező Iroda vezetője volt, abban az időszakban, amikor a MÁV gépészeti szakszolgálatánál napjainkig is kiható nagy fejlesztések történtek.
Legnagyobb beruházásként a záhonyi átrakó körzet gépészeti berendezéseinek (vegyi anyag átfejtő telep, eperjeskei rendező pályaudvar vontatási létesítményei, darus átrakó pályaudvar, ömlesztett tömegáruk átrakása, fényeslitkei kocsijavító, darabáru átrakók, forgóváz átszerelők stb.) tervezését és kivitelezését felügyelte.
Munkája mellett címzetes főiskolai docensként oktatta a leendő vasútgépész üzemmérnökök sorát Győrben a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Közlekedés-építési karán és ennek jogutódjain.
A „Vontatási telepek üzeme és üzemi berendezései” című főiskolai jegyzete annak idején keresett tankönyve volt a szakmának. Több könyve jelent meg önállóan és társszerzőként a vasúti gépesítés témakörében.
2004-ben felkérésre megírta az 1953-ban alapított MÁVTI 50 éves jubileumára a géptervező iroda történetét, amelyet kézirat formájában adott közre a MÁVTI Kft.
2011. november 3-án a Magyar Tudomány Ünnepén megkapta a magyar vasút fejlesztése területén (különösen a vasúti dízel- és villamos vontatási járművek üzemeltetési technológiájának fejlesztése, a korszerű vasúti berendezések megalkotása és az oktatásban) végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia által, a MÁV Zrt. kötelezettségvállalása mellett létrehozott Mikó Imre-díjat, mint életmű díjat.
Szakmai tevékenysége mellett másik nagy szenvedélye a természetjárás volt. Népszerűsítette a MÁVTI-ban, majd az egész vasutas közösségben is a szervezett természetjárást.
A jelenlegi nevén 1993 óta működő Lokomotív Turista Egyesület (melynek jogelődje a dr. Vízkelety László kezdeményezésére alapított Budapesti Lokomotív Sportkör Turista Szakosztály) KPM Vasúti Főosztályán, 1949. május 13-án történt megalapításában és annak előkészítésében is részt vett.
Szervezője, túrvezetője volt a vasutas természetjárók évente megrendezett találkozóinak. A vasutas turistákkal nem csak az ország összes túra-útvonalát járták be, de a környező országok hegyeinek felkeresései sem maradtak ki a programokból. Túrákat vezetett a MagasTátrába, járt a Kaukázusban, és az akkori NDK sok szép táján is. Sok, ma már „középkorú” vasutas természetjáró emlékszik vissza szívesen Zsiga bácsi túráira, legendás piros kendőjére.
1978-ban Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomáson a Kéktúra mozgalom születése utáni évben, a mozgalom meghirdetésének 25 éves évfordulóján az Ő közreműködésével emléktáblát avattak, melyhez csatlakozva kerül majd az állomásépület falára a rá emlékeztető tábla is.
2015-ben a Vasutas Természetjárók Szövetsége tagszervezeteinek Vándorserleget alapított, melyet azóta minden évben kis ünnepség keretében adományoz a VTSZ Elnöksége az arra érdemes tagszervezet részére. Külön plaketen kerül feltüntetésre, hogy melyik évben melyik tagszervezet kapta meg a serleget.
A Balaton-felvidék volt az otthona, Badacsonylábdihegyen a szőlőskertben, szeretett családja, lányai, unokái körében töltötte nyugdíjas éveinek nagy részét, tavasztól őszig. Művelte szőlőjét és sóhajtozva nézte a nagy hegy szürke bazaltorgonáit, amiket régebben sokszor megjárt. Saját készítésű borát, saját törkölyből párolt pálinkáját itta és minden kedves régi ismerősét ezzel kínálta, ha hozzá ellátogattak. Ötven éves vincellérségének legfontosabb tanulsága ez a sorrend:
„… van a jó bor, van a tokaji bor, és az saját badacsonyi borom!”
Azt vallotta:
„…a hosszú élet titka a mértékletesség és a rendszeresség.”
Halálakor, életének 98. évében örökre megpihent.
Búcsúztatója 2019. július 12-én, számos gyászoló tisztelője jelenlétében a Farkasréti temető Makovecz termében volt. Gyászbeszédet mondott többek között szeretett túratársa, a nemrég szintén elhunyt Thuróczy Lajos, a Magyar Természetjáró Szövetség örökös tiszteletbeli Elnöke is.
2022. május 14.-én a Vasutas Természetjáró Nap alkalmával Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomáson emléktábla avatására került sor születésének 100. évfordulója alkalmából.
Országos Kéktúra
Az Országos Kéktúra jelvényszerző túramozgalmat dr. Vízkelety László javaslatára a Budapesti Lokomotív Sportkör Természetjáró Szakosztály – a mai Lokomotív Turista Egyesület jogelődje – Bokody József, Forgó János, Thuróczy Lajos és dr. Vízkelety László vezetőségi tagok irányításával 1952 januárjában hirdette meg a szakosztály tagjai számára a Tapolca és a Sátoros-(Zempléni) hegységi Tolvaj-hegy közötti kék útvonalra.
Az ötletet – ahogyan azt dr. Vízkelety László „Az Országos Kéktúra és akik végigjárták” című könyvében olvashatjuk – a turista elődök nagy vállalkozása, Szent István király halálának 900. évfordulóján a Magyar Turista Szövetség által az 1930-as években kialakított országos kék sáv turistajelzésen levezetett 1938. évi Szent István vándorlás adta.
A Lokomotív Természetjáró Szakosztályának vezetői 1952 elején egy bükkszentléleki sítáborban vitatták meg a leendő túramozgalom tervét. Szerettek volna olyan új célt kitűzni sporttársaik elé, amely egyszerre megfogható, teljesíthető és élményt nyújtó feladatot ad. Így született meg az az elképzelés, amely az ország legszebb hegyi útjain, ösvényein vezetett országos kék turistajelzés egyénileg történő – időkorlátozás nélküli – bejárását tűzte ki célul a túra résztvevői számára.
Kezdetben a „lokósok” által meghirdetett túramozgalomban csak a szakosztály tagjai vehettek részt. A teljesítők a Tapolca és a Tolvaj-hegy között 25 túraszakaszra felosztott 852 km-es teljes útvonal bejárásáért kéktúra jelvényt, 15 szakaszért pedig karjelvényt (emblémát) kaptak. Az útjelző táblán kék sávjelzést tartalmazó szabálytalan négyszögű jelvényt Vígh Tibor tervezte. A kibontakozó túramozgalom első teljesítője Horváth József volt, aki már a meghirdetés évében bejárta a teljes útvonalat, így ő vehette át elsőként az azóta ikonikussá vált zománc jelvényt, amely díjazás megjelenésében napjainkig alig változott.
1953 augusztusában a szakosztály Kéktúra Bizottsága – Bokody József összeállításában – megjelentette „Az Országos-kék túrák kézikönyve” füzetet, benne a teljesítés feltételeivel, szöveges leírással a 25 túra útvonaláról és a teljesítést igazoló túrajelentés mintájával. Az első teljesítőt többen is követték. 1953-ban 8 fő, közöttük Bokody József és dr. Vízkelety László is megkapta a kéktúra jelvényét.
A 1953. november 7-én és 8-án Dobogókőn megtartott II. Országos Vasutas Találkozó Szakbizottsága 13. számú határozatában meghirdette az Országos Kéktúra mozgalom beindítását a vasutas szakosztályok számára. Így 1954-ben a mozgalom már túl nőtt a szakosztály keretein, és lényegében országossá vált. 1954-ben összesen 24 fő fejezte be a meghirdetett kék útvonal bejárását, így közöttük 8 fő lokós tagként, további 16 fő pedig a többi vasutas egyesület tagjaként vehette át a kéktúra jelvényét.
1959-ben – Bokody József szerkesztésében és Sütő Nagy Attila összeállításában – új kéktúra füzet jelent meg a Vasutas Szakszervezet Sportosztálya kiadásában, ebbe már a bejárandó útvonalat bemutató térképvázlatok is kerültek. Közben megváltozott mindkét végpont, a Sümeg és a László tanya közötti távolság 881,9 kilométerre, a szint 23 920 méterre nőtt. E kiadványban a legfontosabb látnivalók – várak, templomok, kastélyok stb. – is ismertetésre kerültek. 1960-tól már más szakmák természetjárói is megszerezhették az Országos Kéktúra vasutas jelvényét. A túramozgalom követelményeit az első 10 évben mintegy félszázan teljesítették.
A kéktúrázás egyre népszerűbbé vált, egyre több nem vasutas szakosztály is kérelmezte, hogy bekapcsolódhassanak a mozgalomba. A Magyar Természetbarát Szövetség felkarolta az Országos Kéktúra mozgalmat és 1961-ben átvette a túra szervezését és irányítását. A Szövetség – Sütő Nagy Attila vezetésével – megalakította saját Kéktúra Bizottságát, új igazoló füzet és egy kissé módosított jelvény is készült. Az MTSZ által kiadott első kéktúrás jelvényt Völgyi Flórián, a Diósgyőri VTK turistája érdemelte ki. 1964-re a kéktúrázás oly népszerűvé vált, hogy az Állami Könyvterjesztő Vállalat kezdeményezésére „Az Országos Kék-túra útvonala mentén” címmel (Thuróczy Lajos szerkesztésében, színes nyomvonalvázlat-melléklettel) nagy példányszámú útikalauz jelent meg.
1976-ban az MTSZ Kéktúra Bizottsága kiadásában – ismételten Sütő Nagy Attila vezetése mellett – új kéktúrás igazolófüzet jelent meg, és ebben már az Országos Kéktúra végpontja Velem község határában lévő Szent Vid kápolna mellé került. Az így meghosszabbított útvonal (1083 km és 26 680 m szint) újból érinthette az osztrák–magyar határ közelében fekvő Kőszegi-hegységet, ahová még a háborút megelőző időkben vezetett. A szövetség létrehozta a kevesebb szakaszt és kilométert tartalmazó Úttörő Kéktúrát, amely ma hasonló kiírásban Gyermekkéktúra néven hivatott népszerűsíteni a természetjárást a legfiatalabbak körében.
1979. július 31. és október 14. között a Magyar Televízió tíztagú forgatócsoportja, Peták István szerkesztő és Rockenbauer Pál rendező irányításával, turistamód, azaz gyalog járta be az országos kék útvonalát. A stáb keletről nyugatra 77 nap alatt teljesítette a fordulatszámláló kerék által mért 1124 kilométert. Az út során forgatott nyersanyagból készült el a „Másfélmillió lépés Magyarországon” című 14 részes film, mely az egész magyar társadalmat megismertette az Országos Kéktúrával.
1988-ban jelent meg az újabb kéktúra igazolófüzet Légrády Márton és Miltényi Ferenc szerkesztésében. Ez esetben a keleti végpont változott, az útvonal kezdete a László tanyáról Hollóháza település központjába került. A következő igazoló füzet kiadásra 1996-ban került sor, ekkor Bozó András és Pálmai Vencel szerkesztésében jelent meg a kiadvány. A nyugati végpont a kilencvenes években került vissza az Írott-kőre, a Kőszegi-hegység legmagasabb pontjára. Az 1996-ban megjelent kéktúra igazolófüzetben az Országos Kéktúra útvonalának teljes hossza 1128,2 km-re nőtt, a túrákon teljesítendő szint pedig 32 ezer méter fölé emelkedett.
A „Másfélmillió lépés Magyarországon” forgatócsoportja 1986 második felében ismét útra kelt. Az akkori nyugati végpontból, Velemtől indulva 42 nap alatt 680 km-t gyalogolva jutottak el Szekszárdig. Elkészült az „…és még egymillió lépés” című második gyalogfilm, mely a dél-dunántúli régióval ismertette meg a nézőket. Az Országos Kéktúra sikere és népszerűsége felvetette további kéktúrák kiírását, létrehozását. 1989-ben megszületett a Dél-dunántúli Kéktúra (később Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra), majd 1996-ban az Alföldi Kéktúra. A három kéktúra útvonallal immár kialakult az ország turista-főútvonala, a több mint 2500 km hosszú Országos Kékkör.
A Vasutas Természetjárók Szövetsége
- 2000. május 13-án „Országos Kéktúra egy nap alatt” elnevezéssel országos rendezvényt szervezett a vasutas turista közösség számára, amelyen Rósa László főrendező koordinálásával 30 vasutas turista egyesület tagjai egy napon bejárták a kéktúra 52 szakaszra osztott teljes útvonalát.
- 2015. május 16-án, újjáalakulásának 25. évfordulója alkalmából ismét meghirdette az „Egy nap alatt az OKT” megmozdulást. Ezen a napon 19 tagszervezetük tagjai összehangoltan, egy nap alatt, 56 különböző szakaszokat teljesítve ismét végigjárták az Országos Kéktúra 1118 km-es távját.